nehéz reggel

párás hajnalon nemlétező égitest
álmod az ébredés
végigszalad a szobán
pók surran gondolat-gondolat után
egy rajzlap ürességéből
papírhajókat hajtogatsz
víznek ereszted vaktában
mint az utolsó golyót egy partizán
ágyad a tenger
lepedőnyi vihar most
árnyéka az óceán
és a redőny résein beszűrődő
fény a párnádba fojt spontán
hogy az első cigi
feles
üres kávé...
csak sóhaj maradjon a "tortán" .

e_z_max