el-nek

két lövés közt már nem ébredsz fel
nem is fordulhatsz vissza
és nem lapozhatod újra az álmaink
nem lehetsz bűntelenül
az örökkévalóság szerelmese
megváltoztál és én is
már nem jössz vissza
én nem ismerlek fel
senkit sem ismerek fel
így nem kell beledöglenem
ha vissza álmodlak
folt vagy a képzeletem zsákján
a valóságban kitakarlak
fehúzlak és lefestem az órád
útmenti szél vagy
magadhoz ölelsz
alig engedsz
aztán eltűnsz
utánad csak a sötét marad
kimeredek a földből
és döntök magamba mindent :
ezt-azt-halálod-önmagam
de minek is folytassam...
emléked delíriumába merítem poharam.

max